FARSANGI TERE-FERE


A huszadik század első feléig az asszonyok ritkán mentek el állandó munkahelyre dolgozni. Azt mondták rájuk, hogy ők csak háztartásbeliek, "nem dolgoznak". Bizony ez nem fedte a valóságot, mert a gyermeknevelés, házimunka mellett többen a kertet, szőlőt, szántóföldet is művelték, s még napszámba is elmentek.
Terka asszony sem volt kivétel, talán csak annyiban, hogy más földjén sohasem dolgozott, a sajátjukon viszont bőven. Férje vasutasként kereste a kenyérre valót, és mellette ezermesterként pótolta ki jövedelmét. Valóban igen ügyes, és gyorskezű ember, aki kerítést, ólat, falrakást, de még ácsmunkát is képes volt meg készíteni. Szabadidejében alig tudott eleget tenni a kéréseknek. Ezért hallani sem akart arról, hogy felesége máshová is elmenjen munkát keresni.
A szomszédban lakó Márton is jó munkahelyen, fegyőrként pihente ki az otthoni fáradalmakat. Kisujjában volt a szőlő, és gyümölcstermesztés minden csínja-bínja. El is hívták szőlőt nyitni, metszeni, permetezni, és a pince körüli munkálatokra. Feleségét ő sem engedte, hogy nehéz munkát végezzen, a lakás, a gyerek, meg a kert, de ott is csak a könnyebbik fele.
Tavasztól őszig nem is értek rá unatkozni, de mikor a kinti dolognak vége lett, akkor kezdtek a nők összejárni. Megbeszélték, hogy egyik nap az egyiküknél, másik napa másikuknál tartózkodnak, miután a gyerekek iskolába mentek. Tüzelőt spóroltak így, minek fűtsenek be, ha senki sincs otthon. Mire a család hazaért, addigra már elkészült az ebéd, és meleg várta őket.
Január végén kezdték meg a farsangolást. Ilyenkor négy-öt házaspár is összejött a tere-ferére mindig máshol. A vendéglátók igyekeztek kitenni magukért, hogy jól szórakozzanak a meghívottak. Jellemző volt az is, hogy sohasem ültek tétlenül, kalákában segítettek a házigazdáknak.
Terka asszony délutánra várta a rokonokat, szomszédokat.
- Papus! Bekészítetted a bort?
- Be hát! A nagykosarakat is megraktam kukoricacsövekkel, idekészítettem a párácsot, meg a morzsolós sámlit. Hozom a vödröket, kosarakat.
- Csak nem haragszanak meg, hogy morzsolásra fogjuk őket!
- Nem szabadna! Ilcsiéknél pokrócnak való rongyot hasogattunk. Milyen sokat elvégeztünk egy-két óra alatt.
- Hát, sok kéz, hamar kész!- mondta az asszony.
Térült, fordult a konyhában, feltekerte a tótpokrócokat, székeket hozott be, majd az asztalra készítette a poharakat, enni, és innivalót.
Sorra érkeztek a meghívottak, egyik sem jött üres kézzel. Szalvétába kötött tányérokból herőke, pampúska, kalács vaníliás illata szállott.
Üdvözlés után természetesnek vették a felkínált munkát, s nekiláttak a morzsolásnak. A férfiak a páráccsal lenyomtak a kukoricacsőről néhány sort, s így könnyebben lehetett a szemeket tenyérrel leválasztani.
- De csendben vagytok!- szólalt meg egyikük.
- Te nem tudod, hogy morzsolás közben nem szabad beszélni, mert akkor, vetés után gyorsabban kel ki a mag, és megeszik az ürgék?
- Ezt nem hallottam még! Azt viszont igen, hogy farsangkor hamar abba kell hagyni a munkát, és szórakozni kell! Aki nem mulatja ki magát ilyenkor, az aratáskor lusta, és tehetetlen lesz!
- Ne féljetek, nem hozok be több kukoricát!- nyugtatta a társaságot a gazda.
- Nem munka ez! Csak beszélgessünk közben! - szólt az egyik asszony - Mikor én lány voltam, sokat báloztunk a fonóban, volt batyus bált is.
- Mi farsangkor tartottuk a lakodalmunkat!- tette hozzá a másik.
- Azt mondják, hogy "farsangi menyecske ügyesebb, mint az őszi". Igaz ez?- kérdezte Márton.
- Ügyes bizony!- erősítette meg az egyik vendég.
- De miért pont farsangkor tartottátok az esküvőt, és miért szokás ekkor rendezni - "tette fel a kérdést Terka" - Nem jobb nyáron?
- Ez a szokás onnan ered, hogy Jézus ezidőtájt a kánaáni menyegzőn változtatta a vizet borrá, ez volt az első csodatétele. Ezért jó ilyenkor házasodni.
- Én meg azt hittem, hogy a mulatozás időszaka miatt. Elkergetni a telet, hogy a tavasz minél előbb ideérjen!
- Igaz ez is, az is!- zárta le a vitát egyikük.
Közben végeztek a morzsolással, gyorsan összesöpörték a szétszórt szemeket, és rendet raktak. Az asztal köré ültek, előkerült a sütőből a hurka, kolbász, és a sütemények is. Ettek, ittak, beszélgettek.
-Emlékeztek, mikor tánciskolába jártunk, és farsangkor volt a próbabál?
-És arra, hogy micsoda mulatságokat rendeztek a Gazdakörben, meg a Kaszinóban?
-De te Kata, csak az egyikbe mehettél, a gazdaköribe, a másikba csak a kereskedők, meg az iparosok tehették be a lábukat.
-Látszik, hogy nem ismertél engem! Ha a Gazdakörbe mentem, felkötöttem a kendőt, ha a Kaszinóba, levettem! Ez attól függött, hogy ki hívott meg!- mondta nevetve.
-Igaz, igaz! Akkor juthatott be könnyebben az ember, ha maskarába öltözött.
-Azt tudjátok-e, hogy Mátyás király udvarában nagy farsangi bálokat tartottak, és Olaszországból hozatta Beatrix királyné a maszkokat.
-Honnan tudod te azt, hiszen ez nagyon régen volt!- tudakolta az egyik asszony.
-Olvastam az újságban!- felelte a kérdezett
Közben a férfiak kiosztották a lapokat, s kártyázni kezdtek, a nők pedig kézimunkáikat szedték elő, s megvitatták a legfrissebb pletykákat.
Lassan besötétedett. Márton elővette citeráját, és a dalok szövegével teleírt füzetét. Mindent hallás után tanult meg, mert a kottát nem ismerte,legyen az népdal, nóta, vagy mozisláger.
- Na, melyiket játsszam?- kérdezte.
- Azt, amelyiket a moziban a Jávor Pál énekelt!- jött az első kívánság.
- Hallottátok, hogy a mozi épületét, telkét megvették, és katolikus templomnak lesz átalakítva?- újságolta a szomszédasszony.
- Igen, én azt hallottam, hogy a Schumajer Róza színésznő, akit Pilisi Rózának neveztek, végrendeletében 3000. pengőt hagyott a pilisi katolikus templom megépítésére. - szólt a házigazda.
- Csak nem az, aki a szüleinek építetett egy kápolnát a katolikus temetőbe. Az, akinek az édesapja volt az 1848-49-es szabadságharc honvédkapitánya, nagyapja meg a honvéd főorvosa?
- Bizony, hogy az! Rózát is odatemették. Krúdy Gyula írta azt a kétsoros versikét is, amit a sírkövére véstek:
"Megszűnt a hang a kacagás,
S egy zaklatott élet alussza örök álmát."
- Nagyon szép!
- Ne beszéljünk ilyen bús dolgokról! Inkább citerázzon a Márton!
Előbb egy szomorú dalt játszott majd fokozatosan csapott át vidámabba. Sorban, ahogy a füzetbe volt, meg a többiek kívánsága szerint is.
Észre sem vették, hogy késő este lett mire szedelőzködni kezdtek. Elbúcsúztak egymástól. A gazda bezárta a kaput, és arra gondolt, hogy milyen gyorsan elszaladt az idő a kedves, jó barátok társaságában.



Ez a családos farsangolás már nem szokás. Kár érte!

A Harang utcai katolikus temetőben a mai napig is áll a Schumajer Róza / Pilisi Róza / által építetett kápolna, melyet az egész település ravatalozóként vesz igénybe.

Krúdy Gyula a "Vörös póstakocsi" című regényében Schumajer Rózának állít emléket.


A volt mozi épülete, a katolikus hívek temploma lett.

meseiro - február 04 2008 10:29:17 · 0 hozzászólás · 590 megnyitás ·