PDS - Pilisi Összefogás Egyesület

Van úgy, hogy az ember azt érzi, közösséghez kell tartoznia, s tenni kéne valamit!
Hét évvel ezelőtt, többen is így gondolva, alakították meg egyesületüket. Sok tervük volt, mely városukat szolgálta, s közösségüket összekovácsolta.

Kezdetben szépítették környezetüket, virágosítottak az iskolában, óvodában, a vasúti átjáró előtti járdát szabaddá tették, szemetet szedtek. Elnyerték a Virágos Pilisért pályázatot is, a telepi iskola utcájának rendbetételéért. Több éven át a városi, és civil egyesületek rendezvényein aktívan segítettek.

Minden évben egy alkalommal, egész napos rendezvény keretében szolgáltattak minden korosztály részére programot: sport, gasztronómia, kézművesség. Évről évre nagyobb sikere volt, mind több egyesület, intézmény vett aktívan részt, a szinte hagyománnyá vált rendezvényen, mely a pilisiek, összefogását bizonyította.

Az egyesület mindig is, nagyon fontosnak tartotta a sport megszerettetését, s ezért emlékversenyen tisztelegtek Bánhegyi Ferenc asztaliteniszező emlékének. Azt tapasztalták, hogy nagyon nagy szükség van a lehetőségek biztosítására, ami nem egy napra szól. Ennek érdekében, az önkormányzattól használatba kapott telken, játszó és sportparkot szerettek volna kialakítani. Várták, hogy legyen erre alkalmas pályázat. De nem vártak tétlenül. A telek hátsó végében alakítottak ki egy focipályát, saját, és a támogatók erejének, pénzének felhasználásával. Volt nap, mikor 8-10 ember is munkálkodott, a terület eligazításánál, betonozás és hegesztésnél.

Elkészült a focipálya!
Mind több fiatal vette birtokba, s jelentkeztek az egyesületnél, hogy szeretnének a neve alatt sportolni. Természetesen ezt örömmel teljesítették, sőt sportmezt is vásároltak nekik. Ennek mindenki örült, csak az egyetlen szomszéd, nem! Igaz, hogy kb. 30. méterre van a háza, s nem 5. méterre, mint a Hétvezér utcában, s nem 10. méterre, mint a Vatyai úton lévő játszótér. De bántotta a zaj, labdapufogás, kiabálás. Feljelentette az egyesületet, mert a labda berepült a tarackos kertjébe. Az önkormányzat kötelezte az egyesületet, hogy magasítsa meg a védőhálót. Ez meg is történt, sőt meg is szélesítette. Így magasabb lett, mint a Dózsa György úti Labdarúgó pályáé, vagy a monorierdei focipályáé.

De ez sem volt jó!
Belátnak a kertjébe, és a hang továbbra is átmegy!

A város önkormányzata kivizsgálta a panaszt, és bebizonyította, hogy megvan a kellő távolság, a zajszint sem magasabb a megengedettnél, s a falusias város jellege lehetővé teszi, és a játszótérré átminősített területet használni lehet.
Addig-addig ment a szomszéd, hogy elérte a szomszéd város aljegyzőjénél, hogy beszüntette a tevékenységet, s a focikapukat 3 nap alatt le kellett vágni.

Mehetnénk a bíróságra, de az egyesületnek nincs erre pénze!

Most már a védőhálók is útban vannak
Miért is?

Az egyesület, és a sportolni vágyók nagyon el vannak szomorodva. Keresik az új lehetőségeket, a mozgásra alkalmas területet, hogy a védőhálók átvitelével továbbra is tudjanak biztosítani sportolásra alkalmat. A gyerekek, és fiatalok nem értik a helyzetet, az egyesület sem! Mindaz, amiért annyit dolgoztak, annyit költöttek, az most semmivé vált?

Eszembe jutott egy-két mondás:
-A közösség érdeke nagyobb, mint a magánérdek!-

-Egy mindenkiért, mindenki egyért!-

Akkor, hogy is van, ez?

Hadas Jánosné